So  i'd like to talk abut the pre ship logbook times. Why Coconut Kingdom? Being a scuba diver since 2002 and and instructor in the past 4 years helped me alot to choose. I'd lie if i saf i wouldn't want to live here with the amazing beaches and nice nature surrounded.So in the past 4 years i was looking for so many possibilities. I even got some nice ones, like one company from Koh Tao asked me to join and be an underwater videographer and instructor, Which was like: AMAZING. But i did not take it. I had no money, and actually due to the 2 main seasons here normally people come and go so the centers have no time to make the official working stuff for you, So you rather can take internships or choose the "darker" side, Then i've found some intresting stuff. There was a nice company looking for swim teachers. Well, being a Swim teacher/Coach was a good idea to make also, i guess. So they actually aksed me to join the team but i had some family issues that time so i had to say no for the first time. So a year later what a surprise they were still looking for teachers, so last year mid november we made an agreement and the company asked me to join them as soon as i can. I could manage everything (visa,vaccines,tickets) in 2 weeks cause of my best friend Dominic and my family. So what do you feel, once you have xour ticket and visa and the only thing you got to do is to wait? I had this before when i was living in Malta. So what i do? I am trying to get as much information about local stuff and people, culture as i can. I am googling the streets, checking where will be my apartment, and the workplace, thanks the street view it ain't bad if you have time. So i was not really afraid altough i have never ever been to Thailand before. I just aways wanted to taste the culture and make a living here. Dont ask me why. Might be because of the culture, the amazing nature, or smomething else. Yeah of course it is never easy to move to the other side of the world especially full alone, where you have nobody literally, But it depends on the personality for sure. Be open minded, respect the culture and people wherever you go. You'll be always a visitor there, even if you settle for years.
So back to the topic. I was not afraid moving here, i was too excited. You know when you have 2 weeks left literally nothing to do just wait. The time when you are already ready to move immediately if you could.
Then the family stuff. Which of course never easy, but never forget to spend enough time with them. Once you on the plane all good, all fine. couple hours then you arrive to the paradise. Already inhale some good 35 degree, full humid air which you love and stare thousands of "skyscrapers" all the time with palm trees sourrunded which grows like potato in your origin country. What a stuff. So you already there, but still cant believe this is real, this is happening right now, Cannot be thankful enough to the support you got but you know that you made a good decision. For sure. And afeter 9 months you still love and dont want to leave, tells everything. Coconut! :)

Csákesz, Na ma egy kicsit visszamennék még a hajónapló előtti időszakra. Miért Thaiföld? Nos 2002-óta búvárkodom, nem igazán tudom letagadni, hogy mindig is álom célpont volt. A probléma csak az, hogy a helyi búváriparban nem igazán tud az ember hivatalosan dolgozni, Ahhoz túl sok az ember és a szezononkénti rotáció. Először 4 éve kaptam ajánlatot, hogy menjek oktatóként víz alatti operatőrnek, mondta a cég, hogy bármikor szívesen tárt karokkal vár. Ami szép is, csak ha az ember végzett már ilyen jellegű búvármunkát akkor tudja, hogy feketén ez nem olyan nagy buli, elég sok a kockázat tekintve, hogy víz alatt kell emberéletekre vigyázni, néha megmenteni.
Szóval végül nem éltem ezzel a lehetőséggel. Mert jött más. Egy echte helyi úszóiskola keresett oktatót, azonnali kezdéssel. Fel is vettem velük a kapcsolatot, tárt karokkal vártak. A probléma csak az volt, hogy nem igazán voltam biztos a dologban mivel akkoriban totálisan elvakultan szerelmes voltam egy teljesen halott dologba. Meg többek között anyagi problémái is voltak ennek a dolognak. Szóval vártam . Aztán szépen az anyagi dolgok és a fejemben levő idiotizmus is múlni látszott és mit ad isten egy évvel később még mindig meg volt a pozíció. Így felvettem újra a kapcsolatot a céggel és november közepén már kérték is, hogy akkor ha lehet nagyjából azonnal menjek. Így nagyjából két hetem volt a vízum,repjegy és egyéb dolgok intézésére amiben kedves Dominik barátom iszonyatosan sokat segített, azóta is eszem a zuzáját.
Aztán innentől kezdve jött az az időszak amikor az ember már élt külföldön egyedül tudja hogy milyen izgatottsággal és izgalmakkal jár a várakozás. Amikor minden nap azon jár az agyad, hogy vajon milyen lesz ez és ez az utca, az emberek. Folyamatosan a google-ben nézed, hogy hol fogsz lakni és hol fogsz dolgozni. Próbálsz mindent összerakni és úgy várod mint kisgyerek a távirányítós autót karácsonykor. Ja hogy ez a kisgyerek is én voltam. Na. Szóval itt nem félelemmel teli várakozásról van szó, hanem arról, hogy miután eloszlatod az esetleges gondokat és negatívumokat a fejed felől akkor szépen rájössz, hogy ha lehetne akkor akár azonnal indulnál. Aztán jön a szószerint könnyes búcsú. Ami teljesen normális és ha az ember teheti akkor meg kell adni a módját. A repülőn meg már fejben ott vagy. Abban az országban amit az elmúlt 10 évben nem keveset nézegettél,olvastál róla, tudod, hogy mire számíthatsz, tudod, hogy akarod ezt. Aztán órák kérdése és megérkezel és akkor jön a PUFF. Amikor hetekig nem is hiszed el, hogy a családod és a legjobb barátaid segítsége nélkül ez bizony nem lenne igazi, nem valósulhatott volna meg. Szóval ja. De már ott vagy, már szippantod szépen a jó kis 35 fokos, párás levegőt. Iszonyat mennyiségű felhőkarcolóval nézel farkasszemet, a pálmafa olyan mint otthon a krumpliültetvény, Tudod, hogy ez most jó, ezt szeretnéd, szeretted volna a legjobban. Na az nagyon király érzés és valahol legbelül érzi az ember fia, hogy nem tudsz elég hálás lenni azoknak az embereknek akik segítettek ebben. Persze aztán lehet huzogatni a strigulákat, hogy kinek mennyi és milyen sör guruljon vagy bármi. Szóval kb ez volt tavaly december elején. Imádtam, meg azóta is. Kókusz!

Üdv a Kókusz Királyságban!
Lassan elindul a dolog. Csak azt a nagy helyi átvett lustaságot kellene levetkőzni.
Meg meginni egy jó kókuszlevet. Egyenesen a héjából. 160 Forintért.
Nos, a blog kifejezetten helyi, nem annyira turistás dolgokról fog szólni, természetesen sok utazás, kaja az országgal kapcsolatos információk és tippek lesznek benne. Semmi komoly. Néha unalmas, néha nem. De ezt majd Ti eldöntitek. Igyekszem minél több képet, videót és nem mindennapi információt megosztani amit egy-két hét alatt, egy hónap alatt az ember nem igazán ismerhet meg idő hiányában.
Na csövi, majd jövök.
Kókuszra fel!