A miértről már volt szó. Most arról, hogy hogyan és mennyi idő alatt.
Email ezerrel, a céggel, majd több interjú skypeon, a szerződésről, a biztosításról, hiszen Mari néni nem csak a szomszédba ugrik át almát szedni.
Aztán hipi-hopi egyszercsak az útlevelmben már ott van a thai vízum, indulásra kész vagyok Pacal barátomnak köszönhetően.
Most már izgulsz vagy beszarsz vagy élvezed tökmindegy mész az biztos!
Könnyes búcsú a szülőktől, ne hagyjátok ki, sokat jelent, aztán felülsz az orosz gépre és meghitt hangulatan konstatálod hogy kurvára nem adnak alkoholt!!!! Az oroszok. Repülőn. Érted. Namondom zsírfeka. Mindegy ez csak másfél óra azt fejen állva is kibírja az ember.
Aztán Seremfityevón két óra nem teljesen unalmas várakozás. Miként nézi az ember fia, ahogy a 21 és 42 év közötti emberek sóhajtozva,sört vedelve várják az indulást, a szemükben már látszik, ahogy egy gyengéd barna pillangóra ácsingóznak a fehér homokos tengerparton. Na ez az amitől bárhol vagyok felfordul a gyomrom, egyrészt, másrészt pedig baromi vicces ahogy ezek az emberek Putyin méretűre szívják magukat levegővel és elhiszik, hogy bármi is fog történni ők jól fognak kijönni belőle...Na persze Kókusz királyság. Elképzelhető. Itt minden megtörténhet.
De ez megint mellék ág. Az a helyzet, hogy annyi mindenről tudnék írni, hogy csuhaj, de az emlékek bér itt vannak a kobakomban, kicsit össze vissza érkeznek. Tudjátok, sok jó emlék bárhol elfér.
A következő posztokban igyekszem olyan dolgokról írni és olyan dolgokat bemutatni ami az igazi Kókusz Királyság, merthogy vannak emeberek akik egy-két hétre ide röppennek és azt hiszik, hogy látták az ország teljes valóját és mivoltát, ismerik az embereket és így tovább. Na ez az amitől én agyfaszt kapok. A magyar népben nem csak az egymás iránti ugyan már dögöljön meg a szomszéd tehene van meg de a nagyot mondás és okoskodás mély verziói is, úgy, hogy rám is bőven lehet mondani, hogy okoskodok. A különbség az, hogy én igyekszem elég infot gyűjteni a tényleges reális itteni dolgokról, annak érdekében , hogy mindenki aki veszi a fáradtságot kinyitni a szemecskéit az hiteles dolgokkal szembesüljön. Természetesen tudom, hogy ha az ember pár év spórolás elteltvével végre eljut ide akkor konkrétan leszarja azt, hogy mi hogy van és az amúgy egészen kiábrándító dolgokra is max annyit mond hogy: szép volt Lali! Aztán pedig már elnézést de kurvára halálra nem érdekli, hogy mi van a dolog mögött. De a szép egészben, hogy az itteniek, borzasztóan kedvesek, segítőkészek és barátságosak. Főleg ha turista helyeket látogatunk. Addig ez gy is van Utána kicsit ez változik, de tényleg csak kicsit. De a többiről majd máskor. Éppen jön egy akkora trópusi vihar, hogy még a hajamat és szépre vágja majd. Amit imádok. Na puszi és kókusz!
Email ezerrel, a céggel, majd több interjú skypeon, a szerződésről, a biztosításról, hiszen Mari néni nem csak a szomszédba ugrik át almát szedni.
Aztán hipi-hopi egyszercsak az útlevelmben már ott van a thai vízum, indulásra kész vagyok Pacal barátomnak köszönhetően.
Most már izgulsz vagy beszarsz vagy élvezed tökmindegy mész az biztos!
Könnyes búcsú a szülőktől, ne hagyjátok ki, sokat jelent, aztán felülsz az orosz gépre és meghitt hangulatan konstatálod hogy kurvára nem adnak alkoholt!!!! Az oroszok. Repülőn. Érted. Namondom zsírfeka. Mindegy ez csak másfél óra azt fejen állva is kibírja az ember.
Aztán Seremfityevón két óra nem teljesen unalmas várakozás. Miként nézi az ember fia, ahogy a 21 és 42 év közötti emberek sóhajtozva,sört vedelve várják az indulást, a szemükben már látszik, ahogy egy gyengéd barna pillangóra ácsingóznak a fehér homokos tengerparton. Na ez az amitől bárhol vagyok felfordul a gyomrom, egyrészt, másrészt pedig baromi vicces ahogy ezek az emberek Putyin méretűre szívják magukat levegővel és elhiszik, hogy bármi is fog történni ők jól fognak kijönni belőle...Na persze Kókusz királyság. Elképzelhető. Itt minden megtörténhet.
De ez megint mellék ág. Az a helyzet, hogy annyi mindenről tudnék írni, hogy csuhaj, de az emlékek bér itt vannak a kobakomban, kicsit össze vissza érkeznek. Tudjátok, sok jó emlék bárhol elfér.
A következő posztokban igyekszem olyan dolgokról írni és olyan dolgokat bemutatni ami az igazi Kókusz Királyság, merthogy vannak emeberek akik egy-két hétre ide röppennek és azt hiszik, hogy látták az ország teljes valóját és mivoltát, ismerik az embereket és így tovább. Na ez az amitől én agyfaszt kapok. A magyar népben nem csak az egymás iránti ugyan már dögöljön meg a szomszéd tehene van meg de a nagyot mondás és okoskodás mély verziói is, úgy, hogy rám is bőven lehet mondani, hogy okoskodok. A különbség az, hogy én igyekszem elég infot gyűjteni a tényleges reális itteni dolgokról, annak érdekében , hogy mindenki aki veszi a fáradtságot kinyitni a szemecskéit az hiteles dolgokkal szembesüljön. Természetesen tudom, hogy ha az ember pár év spórolás elteltvével végre eljut ide akkor konkrétan leszarja azt, hogy mi hogy van és az amúgy egészen kiábrándító dolgokra is max annyit mond hogy: szép volt Lali! Aztán pedig már elnézést de kurvára halálra nem érdekli, hogy mi van a dolog mögött. De a szép egészben, hogy az itteniek, borzasztóan kedvesek, segítőkészek és barátságosak. Főleg ha turista helyeket látogatunk. Addig ez gy is van Utána kicsit ez változik, de tényleg csak kicsit. De a többiről majd máskor. Éppen jön egy akkora trópusi vihar, hogy még a hajamat és szépre vágja majd. Amit imádok. Na puszi és kókusz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése