Kicsit most megszakítom az okoskodást meg egyebeket.
Ma helyi idő szerint délután 15:53 perckor elment. Már egy jobb sokkal jobb helyen van. Nem,nem ebben az undorító világban amivel ő is fáradozott még ha csak a saját népével is de legalább ő próbálkozott. Ezt pedig nagyon tisztelték az emberek. Törődött. Beült az autóba és ha úgy volt saját maga levezetett több száz kilométert, azért, hogy meglátogasson szegényebb településeket, rászorulókat, vagy esetleg gazdasági,mezőgazdasági innovációkat mérjen fel és így tovább. Törődött. Lehajolt, a nála idősebbekhez vagy leült melléjük,eléjük, és emberségesen elbeszélgetett. Játszott a gyerekekkel. Próbálkozott. Az emberek akiket itt ismerek a helyi cimborák,barátok mind Apaként, tanítóként tekintenek Rá. Okkal. Mindenki magának érzi Őt. "Az én Királyom" A legtöbben még a vendégek is, sokan kihagyták az órákat amikor érkezett a hír. Inkább hazamentek, mindenki a családjával volt. Az utcák kiüresedtek, a mosolyok most kicsit megfogyatkoztak. A katonaság délután óta kint van az utcákon, ez így is fog maradni nem csak a városban az ország többi részén is. Nem véletlenül volt szavazás nemrég. Majd meglátjuk, hol hogy alakul. Hivatalosan a herceg veszi át a helyét, de a mai este folyamán még időt kért. Őt annyira nem kedvelik az emberek. Nem ugyanaz mint Apa volt. Más az értékrend,más a fontos. A leány utód meg amíg van fiú nem lehet sajnos, pedig ő bizony nagyon megérdemelné, az apára ütött. De majd ez is alakul. Nem monarchia volt eddig sem, szóval nem ők a direkt döntéshozók. Ők inkább a nemzet példaképei, segítői, egy erős és jó kapocs a jó és a közös érdekében. Reméljük ezek után is hasonlóan alakul majd. Amin ma este mélyen elgondolkoztam...Hogy vajon lesz-e olyan, egyszer megérem, hogy nálunk is legyen egy ilyen ember. Nem kell királynak lenni.Emberségesnek kell maradni, legalább igyekezni törődni.... Aki gazdag igen, borzasztóan sok pénze van, de legalább fáradozik és foglalkozik az egyszerű átlag emberrel. Nem magával. Mindenkivel aki ott él. Akire egészen kis gyerekek felnézhetnének, akit tényleg tisztelnek mert segít, emberséges marad? Nem hiszem hogy lesz ilyen. Szomorú dolog, de ennek fényében tökéletesen megértem azt ami most történik. Emberek, sírva mennek haza, zokognak. Férfiak, nők egyaránt. Elvesztettek Valakit. Aki nagyon fontos volt, mindenkinek. Egy kedves barátom épp előbb írt, hogy a királyi palota körül érdekes köd gyülekezik. Nem füst. Ezekről sokat lehet olvasni régebbi könyvekben, tanításokban, mesékben. Amikor az uralkodó elmegy megjelenik egy köd szerűség. Persze maradjunk két lábbal a Földön. De akkor is. Akik tehetik ma ellátogatnak ha hajnali 4kor akkor hajnali 4 kor a Siriraj kórház elé. Imádkoznak. Érte. A családért. Mindenkiért. Holnap sok helyen szabadnap lesz, sok helyen nem. Cége válogatja. Ma estétől pedig ez történik: Az összes kormányhivatalban 30 napig fél útig engedik csak a nemzeti lobogót. A kormány hivatalnokokat, a kormánynak dolgozó cégeket és alkalmazottait pedig már hivatalosan is megkérték, hogy a következő egy évben az elhunyt tiszteletére hordjanak gyász viseletet. A nemzeti csatornákon szintúgy 30 napon keresztül, filmeket fognak sugározni a Családról és a Királyról.
Az embereket arra kérték, hogy belátásuk, érzésük szerint gyászoljanak olyan hosszan ahogy jónak tartják. Ebben biztosan senki sem fogja megzavarni Őket. Az éjszakai klubok, szórakozóhelyek bezártak, még Pattaya-n is ami elég nagy szám.Az egész ország elcsendesedett, mindenki egyhangúan gyászol. Egy emberre, egy családra gondol most. De nem felejtik el Apa tanításait.
Azok nem veszhetnek kárba: most még erősebbnek és egységesebbnek kell lenni mint eddig valaha.
A Siriraj kórház körüli utakat lezárták, holnapig, ameddig a testet át nem szállítják, a királyi palotába.
Ma helyi idő szerint délután 15:53 perckor elment. Már egy jobb sokkal jobb helyen van. Nem,nem ebben az undorító világban amivel ő is fáradozott még ha csak a saját népével is de legalább ő próbálkozott. Ezt pedig nagyon tisztelték az emberek. Törődött. Beült az autóba és ha úgy volt saját maga levezetett több száz kilométert, azért, hogy meglátogasson szegényebb településeket, rászorulókat, vagy esetleg gazdasági,mezőgazdasági innovációkat mérjen fel és így tovább. Törődött. Lehajolt, a nála idősebbekhez vagy leült melléjük,eléjük, és emberségesen elbeszélgetett. Játszott a gyerekekkel. Próbálkozott. Az emberek akiket itt ismerek a helyi cimborák,barátok mind Apaként, tanítóként tekintenek Rá. Okkal. Mindenki magának érzi Őt. "Az én Királyom" A legtöbben még a vendégek is, sokan kihagyták az órákat amikor érkezett a hír. Inkább hazamentek, mindenki a családjával volt. Az utcák kiüresedtek, a mosolyok most kicsit megfogyatkoztak. A katonaság délután óta kint van az utcákon, ez így is fog maradni nem csak a városban az ország többi részén is. Nem véletlenül volt szavazás nemrég. Majd meglátjuk, hol hogy alakul. Hivatalosan a herceg veszi át a helyét, de a mai este folyamán még időt kért. Őt annyira nem kedvelik az emberek. Nem ugyanaz mint Apa volt. Más az értékrend,más a fontos. A leány utód meg amíg van fiú nem lehet sajnos, pedig ő bizony nagyon megérdemelné, az apára ütött. De majd ez is alakul. Nem monarchia volt eddig sem, szóval nem ők a direkt döntéshozók. Ők inkább a nemzet példaképei, segítői, egy erős és jó kapocs a jó és a közös érdekében. Reméljük ezek után is hasonlóan alakul majd. Amin ma este mélyen elgondolkoztam...Hogy vajon lesz-e olyan, egyszer megérem, hogy nálunk is legyen egy ilyen ember. Nem kell királynak lenni.Emberségesnek kell maradni, legalább igyekezni törődni.... Aki gazdag igen, borzasztóan sok pénze van, de legalább fáradozik és foglalkozik az egyszerű átlag emberrel. Nem magával. Mindenkivel aki ott él. Akire egészen kis gyerekek felnézhetnének, akit tényleg tisztelnek mert segít, emberséges marad? Nem hiszem hogy lesz ilyen. Szomorú dolog, de ennek fényében tökéletesen megértem azt ami most történik. Emberek, sírva mennek haza, zokognak. Férfiak, nők egyaránt. Elvesztettek Valakit. Aki nagyon fontos volt, mindenkinek. Egy kedves barátom épp előbb írt, hogy a királyi palota körül érdekes köd gyülekezik. Nem füst. Ezekről sokat lehet olvasni régebbi könyvekben, tanításokban, mesékben. Amikor az uralkodó elmegy megjelenik egy köd szerűség. Persze maradjunk két lábbal a Földön. De akkor is. Akik tehetik ma ellátogatnak ha hajnali 4kor akkor hajnali 4 kor a Siriraj kórház elé. Imádkoznak. Érte. A családért. Mindenkiért. Holnap sok helyen szabadnap lesz, sok helyen nem. Cége válogatja. Ma estétől pedig ez történik: Az összes kormányhivatalban 30 napig fél útig engedik csak a nemzeti lobogót. A kormány hivatalnokokat, a kormánynak dolgozó cégeket és alkalmazottait pedig már hivatalosan is megkérték, hogy a következő egy évben az elhunyt tiszteletére hordjanak gyász viseletet. A nemzeti csatornákon szintúgy 30 napon keresztül, filmeket fognak sugározni a Családról és a Királyról.
Az embereket arra kérték, hogy belátásuk, érzésük szerint gyászoljanak olyan hosszan ahogy jónak tartják. Ebben biztosan senki sem fogja megzavarni Őket. Az éjszakai klubok, szórakozóhelyek bezártak, még Pattaya-n is ami elég nagy szám.Az egész ország elcsendesedett, mindenki egyhangúan gyászol. Egy emberre, egy családra gondol most. De nem felejtik el Apa tanításait.
Azok nem veszhetnek kárba: most még erősebbnek és egységesebbnek kell lenni mint eddig valaha.
A Siriraj kórház körüli utakat lezárták, holnapig, ameddig a testet át nem szállítják, a királyi palotába.
A királyi palota környéke szintén lezárva a járműforgalom elől.
KhaoSan Road néhány bárja nyitva van, de nem szól a zene, dokumentum filmeket vetítenek a Királyról.
A híres Nana Plaza és Soi Cowboy nagy része zárva van egy két kivétellel. Valószínűleg a kivételek, nem helyi illetőségű helyek.
A Herceg nyilatkozata az időkérésről:
We will never forget you. You will be always in our heart.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése