A közeljövőben Thaiföldre utazóknak ezt érdemes elolvasni,figyelembe venni mindenképpen.
A Thaiföldi turisztikai minisztérium kiadott közleményében arra szólítja fel a Thaiföldre utazó turistákat, hogy ha nem is viselik a gyász színeit(fekete-fehér) de ezen időszakban fokozottan legyenek tekintettel a helyi emberekre, kultúrára, a nyilvános helyeken való öltözékre. Nagyon komoly gondokat okozhatnak ilyen és ehhez hasonló tiszteletlenséggel. Fokozottan legyetek tekintettel a helyiekre, egy országos helyi szinten nagyon komoly veszteség, törés érte ezt a mosolygós népet.
Érdemes egy vékony lepel szerű törölközőt vagy vékonyabb anyagból készült sálat hozni, a templomok, szentélyek környékén a vállakat térdeket minden esetben eltakarni, igyekezzünk a kirívó viselteket kerülni.
A gyász időszakában a nagyobb turista attrakciók továbbra is nyitva vannak, kivétel: A királyi nagypalota és Wat Pho, ahol a szertartás zajlik.
A nagyobb koncerteket és előadásokat is lemondták a jegyek árait természetesen mindenki visszakapja a hivatalos helyszíneken.
Ezen időszak alatt, a kormány továbbra is azt kérte a szórakozóhelyektől és éjszakai bároktól, hogy az előzőleg kért egy hónapos gyászidőszakban nyitva tartásukat, programjaikat a korábban említett időszak alatt változtassák meg.
Ez kihatással lehet a tengerparti helyszínekre is. A hétvégén megrendezésre kerülő Full Moon partyt Koh Phagnan szigetén például teljesen elhalasztották. Így akik mostanában érkeznek az országba azoknak érdemes kicsit utána keresgélni, hogy milyen helyeket milyen mértékben és időtartamban érintenek a fent említettek.
Ezek a korlátozások mind az északi, déli és az ország közép régióját is érinti. Aki pedig nincsen tisztában azzal, hogy az ország kit is veszített el az igyekezzen utána olvasni az interneten, vagy ha lehetséges akkor nagyon illedelmesen kérdezősködni ezzel kapcsolatban.

A Bangkokban található tömegközlekedési lehetőségek, bankok, kórházak és egyéb kormány intézmények természetesen a megszokott kerékvágásban nyitva tartanak.

A későbbiekben a királyi palota egy része látogatható lesz, mai információk szerint.
Itt mindenki leróhatja tiszteletét, lesz egy nyitott nagy könyv ahova mindenki beírhatja a nevét tiszteletadás képen.
Az elmúlt napokban A Királyi Nagy Palota és környéke zsúfolt volt, ez így is fog maradni, sokan még éjszaka és hajnalban is kint voltak, virrasztottak,gyászoltak, lerótták tiszteletüket. Jelenleg az ország legmesszebbi pontjairól is folyamatosan érkeznek az emberek ami teljesen érthető.
Sajnálatos módon a fekete színű pólót árusítók már lecsaptak és iszonyatos árakon kínálják a pólókat, tekintve, hogy jelen pillanatban ez hiánycikk.
Természetesen megfelelő szankciókkal fogják jutalmazni az árusokat, erről már hivatalos közlemény is született.
Végzetül néhány kép, a péntek délutáni eseményekről amikor a Királyt átszállították a Siriraj kórházból a Palotába. A kijelölt útvonalat előre kiírták, így több tízezer ember ment ki, az utolsó tisztelet tételre. Volt olyan ismerősöm aki reggel 9kor már ott volt a helyszínen, bár a ceremónia délután 16:30 kor kezdődött. Azt hiszem ez is sokat elmond a dolog fontosságáról és az emberek érzéseiről.

Kicsit most megszakítom az okoskodást meg egyebeket.
Ma helyi idő szerint délután 15:53 perckor elment. Már egy jobb sokkal jobb helyen van. Nem,nem ebben az undorító világban amivel ő is fáradozott még ha csak a saját népével is de legalább ő próbálkozott. Ezt pedig nagyon tisztelték az emberek. Törődött. Beült az autóba és ha úgy volt saját maga levezetett több száz kilométert, azért, hogy meglátogasson szegényebb településeket, rászorulókat, vagy esetleg gazdasági,mezőgazdasági innovációkat mérjen fel és így tovább. Törődött. Lehajolt, a nála idősebbekhez vagy leült melléjük,eléjük, és emberségesen elbeszélgetett. Játszott a gyerekekkel. Próbálkozott. Az emberek akiket itt ismerek a helyi cimborák,barátok mind Apaként, tanítóként tekintenek Rá. Okkal. Mindenki magának érzi Őt. "Az én Királyom" A legtöbben még a vendégek is, sokan kihagyták az órákat amikor érkezett a hír. Inkább hazamentek, mindenki a családjával volt. Az utcák kiüresedtek, a mosolyok most kicsit megfogyatkoztak. A katonaság délután óta kint van az utcákon, ez így is fog maradni nem csak a városban az ország többi részén is. Nem véletlenül volt szavazás nemrég. Majd meglátjuk, hol hogy alakul. Hivatalosan a herceg veszi át a helyét, de a mai este folyamán még időt kért. Őt annyira nem kedvelik az emberek. Nem ugyanaz mint Apa volt. Más az értékrend,más a fontos. A leány utód meg amíg van fiú nem lehet sajnos, pedig ő bizony nagyon megérdemelné, az apára ütött. De majd ez is alakul. Nem monarchia volt eddig sem, szóval nem ők a direkt döntéshozók. Ők inkább a nemzet példaképei, segítői, egy erős és jó kapocs a jó és a közös érdekében. Reméljük ezek után is hasonlóan alakul majd. Amin ma este mélyen elgondolkoztam...Hogy vajon lesz-e olyan, egyszer megérem, hogy nálunk is legyen egy ilyen ember. Nem kell királynak lenni.Emberségesnek kell maradni, legalább igyekezni törődni.... Aki gazdag igen, borzasztóan sok pénze van, de legalább fáradozik és foglalkozik az egyszerű átlag emberrel. Nem magával. Mindenkivel aki ott él. Akire egészen kis gyerekek felnézhetnének, akit tényleg tisztelnek mert segít, emberséges marad? Nem hiszem hogy lesz ilyen. Szomorú dolog, de ennek fényében tökéletesen megértem azt ami most történik. Emberek, sírva mennek haza, zokognak. Férfiak, nők egyaránt. Elvesztettek Valakit. Aki nagyon fontos volt, mindenkinek. Egy kedves barátom épp előbb írt, hogy a királyi palota körül érdekes köd gyülekezik. Nem füst. Ezekről sokat lehet olvasni régebbi könyvekben, tanításokban, mesékben. Amikor az uralkodó elmegy megjelenik egy köd szerűség. Persze maradjunk két lábbal a Földön. De akkor is. Akik tehetik ma ellátogatnak ha hajnali 4kor akkor hajnali 4 kor a Siriraj kórház elé. Imádkoznak. Érte. A családért. Mindenkiért. Holnap sok helyen szabadnap lesz, sok helyen nem. Cége válogatja. Ma estétől pedig ez történik: Az összes kormányhivatalban 30 napig fél útig engedik csak a nemzeti lobogót. A kormány hivatalnokokat, a kormánynak dolgozó cégeket és alkalmazottait pedig már hivatalosan is megkérték, hogy a következő egy évben az elhunyt tiszteletére hordjanak gyász viseletet. A nemzeti csatornákon szintúgy 30 napon keresztül, filmeket fognak sugározni a Családról és a Királyról.
Az embereket arra kérték, hogy belátásuk, érzésük szerint gyászoljanak olyan hosszan ahogy jónak tartják.   Ebben biztosan senki sem fogja megzavarni Őket. Az éjszakai klubok, szórakozóhelyek bezártak, még Pattaya-n is ami elég nagy szám.Az egész ország elcsendesedett, mindenki egyhangúan gyászol. Egy emberre, egy családra gondol most. De nem felejtik el  Apa tanításait.
Azok nem veszhetnek kárba: most még erősebbnek és egységesebbnek kell lenni mint eddig valaha.

A Siriraj kórház körüli utakat lezárták, holnapig, ameddig a testet át nem szállítják, a királyi palotába.

A királyi palota környéke szintén lezárva a járműforgalom elől.

KhaoSan Road néhány bárja nyitva van, de nem szól a zene, dokumentum filmeket vetítenek a Királyról.

A híres Nana Plaza és Soi Cowboy nagy része zárva van egy két kivétellel. Valószínűleg a kivételek, nem helyi illetőségű helyek. 

A Herceg nyilatkozata az időkérésről: 

We will never forget you. You will be always in our heart.

A miértről már volt szó. Most arról, hogy hogyan és mennyi idő alatt.
Email ezerrel, a céggel, majd több interjú skypeon, a szerződésről, a biztosításról, hiszen Mari néni nem csak a szomszédba ugrik át almát szedni.
Aztán hipi-hopi egyszercsak az útlevelmben már ott van a thai vízum, indulásra kész vagyok Pacal barátomnak köszönhetően.
Most már izgulsz vagy beszarsz vagy élvezed tökmindegy mész az biztos!
Könnyes búcsú a szülőktől, ne hagyjátok ki, sokat jelent, aztán felülsz az orosz gépre és meghitt hangulatan konstatálod hogy kurvára nem adnak alkoholt!!!! Az oroszok. Repülőn. Érted. Namondom zsírfeka. Mindegy ez csak másfél óra azt fejen állva is kibírja az ember.
Aztán Seremfityevón két óra nem teljesen unalmas várakozás. Miként nézi az ember fia, ahogy a 21 és 42 év közötti emberek sóhajtozva,sört vedelve várják az indulást, a szemükben már látszik, ahogy egy gyengéd barna pillangóra ácsingóznak a fehér homokos tengerparton. Na ez az amitől bárhol vagyok felfordul a gyomrom, egyrészt, másrészt pedig baromi vicces ahogy ezek az emberek Putyin méretűre szívják magukat levegővel és elhiszik, hogy bármi is fog történni ők jól fognak kijönni belőle...Na persze Kókusz királyság. Elképzelhető. Itt minden megtörténhet.
De ez megint mellék ág. Az a helyzet, hogy annyi mindenről tudnék írni, hogy csuhaj, de az emlékek bér itt vannak a kobakomban, kicsit össze vissza érkeznek. Tudjátok, sok jó emlék bárhol elfér.

A következő posztokban igyekszem olyan dolgokról írni és olyan dolgokat bemutatni ami az igazi Kókusz Királyság, merthogy vannak emeberek akik egy-két hétre ide röppennek és azt hiszik, hogy látták az ország teljes valóját és mivoltát, ismerik az embereket és így tovább. Na ez az amitől én agyfaszt kapok. A magyar népben nem csak az egymás iránti ugyan már dögöljön meg a szomszéd tehene van meg de a nagyot mondás és okoskodás mély verziói is, úgy, hogy rám is bőven lehet mondani, hogy okoskodok. A különbség az, hogy én igyekszem elég infot gyűjteni a tényleges reális itteni dolgokról, annak érdekében , hogy mindenki aki veszi a fáradtságot kinyitni a szemecskéit az hiteles dolgokkal szembesüljön. Természetesen tudom, hogy ha az ember pár év spórolás elteltvével végre eljut ide akkor konkrétan leszarja azt, hogy mi hogy van és az amúgy egészen kiábrándító dolgokra is max annyit mond hogy: szép volt Lali! Aztán pedig már elnézést de kurvára halálra nem érdekli, hogy mi van a dolog mögött. De a szép egészben, hogy az itteniek, borzasztóan kedvesek, segítőkészek és barátságosak. Főleg ha turista helyeket látogatunk. Addig ez gy is van Utána kicsit ez változik, de tényleg csak kicsit. De a többiről majd máskor. Éppen jön egy akkora trópusi vihar, hogy még a hajamat és szépre vágja majd. Amit imádok. Na puszi és kókusz! 

So  i'd like to talk abut the pre ship logbook times. Why Coconut Kingdom? Being a scuba diver since 2002 and and instructor in the past 4 years helped me alot to choose. I'd lie if i saf i wouldn't want to live here with the amazing beaches and nice nature surrounded.So in the past 4 years i was looking for so many possibilities. I even got some nice ones, like one company from Koh Tao asked me to join and be an underwater videographer and instructor, Which was like: AMAZING. But i did not take it. I had no money, and actually due to the 2 main seasons here normally people come and go so the centers have no time to make the official working stuff for you, So you rather can take internships or choose the "darker" side, Then i've found some intresting stuff. There was a nice company looking for swim teachers. Well, being a Swim teacher/Coach was a good idea to make also, i guess. So they actually aksed me to join the team but i had some family issues that time so i had to say no for the first time. So a year later what a surprise they were still looking for teachers, so last year mid november we made an agreement and the company asked me to join them as soon as i can. I could manage everything (visa,vaccines,tickets) in 2 weeks cause of my best friend Dominic and my family. So what do you feel, once you have xour ticket and visa and the only thing you got to do is to wait? I had this before when i was living in Malta. So what i do? I am trying to get as much information about local stuff and people, culture as i can. I am googling the streets, checking where will be my apartment, and the workplace, thanks the street view it ain't bad if you have time. So i was not really afraid altough i have never ever been to Thailand before. I just aways wanted to taste the culture and make a living here. Dont ask me why. Might be because of the culture, the amazing nature, or smomething else. Yeah of course it is never easy to move to the other side of the world especially full alone, where you have nobody literally, But it depends on the personality for sure. Be open minded, respect the culture and people wherever you go. You'll be always a visitor there, even if you settle for years.
So back to the topic. I was not afraid moving here, i was too excited. You know when you have 2 weeks left literally nothing to do just wait. The time when you are already ready to move immediately if you could.
Then the family stuff. Which of course never easy, but never forget to spend enough time with them. Once you on the plane all good, all fine. couple hours then you arrive to the paradise. Already inhale some good 35 degree, full humid air which you love and stare thousands of "skyscrapers" all the time with palm trees sourrunded which grows like potato in your origin country. What a stuff. So you already there, but still cant believe this is real, this is happening right now, Cannot be thankful enough to the support you got but you know that you made a good decision. For sure. And afeter 9 months you still love and dont want to leave, tells everything. Coconut! :)

Csákesz, Na ma egy kicsit visszamennék még a hajónapló előtti időszakra. Miért Thaiföld? Nos 2002-óta búvárkodom, nem igazán tudom letagadni, hogy mindig is álom célpont volt. A probléma csak az, hogy a helyi búváriparban nem igazán tud az ember hivatalosan dolgozni, Ahhoz túl sok az ember és a szezononkénti rotáció. Először 4 éve kaptam ajánlatot, hogy menjek oktatóként víz alatti operatőrnek, mondta a cég, hogy bármikor szívesen tárt karokkal vár. Ami szép is, csak ha az ember végzett már ilyen jellegű búvármunkát akkor tudja, hogy feketén ez nem olyan nagy buli, elég sok a kockázat tekintve, hogy víz alatt kell emberéletekre vigyázni, néha megmenteni.
Szóval végül nem éltem ezzel a lehetőséggel. Mert jött más. Egy echte helyi úszóiskola keresett oktatót, azonnali kezdéssel. Fel is vettem velük a kapcsolatot, tárt karokkal vártak. A probléma csak az volt, hogy nem igazán voltam biztos a dologban mivel akkoriban totálisan elvakultan szerelmes voltam egy teljesen halott dologba. Meg többek között anyagi problémái is voltak ennek a dolognak. Szóval vártam . Aztán szépen az anyagi dolgok és a fejemben levő idiotizmus is múlni látszott és mit ad isten egy évvel később még mindig meg volt a pozíció. Így felvettem újra a kapcsolatot a céggel és november közepén már kérték is, hogy akkor ha lehet nagyjából azonnal menjek. Így nagyjából két hetem volt a vízum,repjegy és egyéb dolgok intézésére amiben kedves Dominik barátom iszonyatosan sokat segített, azóta is eszem a zuzáját.
Aztán innentől kezdve jött az az időszak amikor az ember már élt külföldön egyedül tudja hogy milyen izgatottsággal és izgalmakkal jár a várakozás. Amikor minden nap azon jár az agyad, hogy vajon milyen lesz ez és ez az utca, az emberek. Folyamatosan a google-ben nézed, hogy hol fogsz lakni és hol fogsz dolgozni. Próbálsz mindent összerakni és úgy várod mint kisgyerek a távirányítós autót karácsonykor. Ja hogy ez a kisgyerek is én voltam. Na. Szóval itt nem félelemmel teli várakozásról van szó, hanem arról, hogy miután eloszlatod az esetleges gondokat és negatívumokat a fejed felől akkor szépen rájössz, hogy ha lehetne akkor akár azonnal indulnál. Aztán jön a szószerint könnyes búcsú. Ami teljesen normális és ha az ember teheti akkor meg kell adni a módját. A repülőn meg már fejben ott vagy. Abban az országban amit az elmúlt 10 évben nem keveset nézegettél,olvastál róla, tudod, hogy mire számíthatsz, tudod, hogy akarod ezt. Aztán órák kérdése és megérkezel és akkor jön a PUFF. Amikor hetekig nem is hiszed el, hogy a családod és a legjobb barátaid segítsége nélkül ez bizony nem lenne igazi, nem valósulhatott volna meg. Szóval ja. De már ott vagy, már szippantod szépen a jó kis 35 fokos, párás levegőt. Iszonyat mennyiségű felhőkarcolóval nézel farkasszemet, a pálmafa olyan mint otthon a krumpliültetvény, Tudod, hogy ez most jó, ezt szeretnéd, szeretted volna a legjobban. Na az nagyon király érzés és valahol legbelül érzi az ember fia, hogy nem tudsz elég hálás lenni azoknak az embereknek akik segítettek ebben. Persze aztán lehet huzogatni a strigulákat, hogy kinek mennyi és milyen sör guruljon vagy bármi. Szóval kb ez volt tavaly december elején. Imádtam, meg azóta is. Kókusz!

Üdv a Kókusz Királyságban!
Lassan elindul a dolog. Csak azt a nagy helyi átvett lustaságot kellene levetkőzni.
Meg meginni egy jó kókuszlevet. Egyenesen a héjából. 160 Forintért.
Nos, a blog kifejezetten helyi, nem annyira turistás dolgokról fog szólni, természetesen sok utazás, kaja az országgal kapcsolatos információk és tippek lesznek benne. Semmi komoly. Néha unalmas, néha nem. De ezt majd Ti eldöntitek. Igyekszem minél több képet, videót és nem mindennapi információt megosztani amit egy-két hét alatt, egy hónap alatt az ember nem igazán ismerhet meg idő hiányában.
Na csövi, majd jövök.
Kókuszra fel!